Szerda – 2012.03.28.
Az olajár lett a növekedés elsőszámú fékezője
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) múlt héten kiadott figyelmeztetése, miszerint a rendkívül magas olajár nagyobb kockázatot jelent a globális növekedésre, mint az európai adósság- és bankválság, egyáltalán nem kapta meg a neki járó figyelmet. A Brent típusú nyersolaj idén 17 százalékkal 126 dollárra drágult, mely gyakorlatilag egyezik az egy évvel ezelőtti csúcsokkal; 2008 közepén pedig egyenesen 146 dolláros rekordmagasságot láthattunk.
Az IEA jelentése szerint, az aktuális drágulás elsősorban Európát érintheti érzékenyen. Az EU, az idei évben várhatóan 502 Mrd. dollár értékben fog olajat importálni, mely a teljes GDP 2,8 százalékát teszi ki. Itt idén várhatóan magasabb lesz az olaj átlagára, mint 2008-ban, amikor a magas energiaárak már eleve nagy terhet róttak a gazdaságra. A becslések szerint az európai háztartások, a rendelkezésre álló jövedelmüknek 11 százalékát fogják fűtésre, világításra, főzésre és személyi közlekedésre költeni; 2011-ben ugyanez az arány még 9% volt.
Ázsián belül elsősorban Kína, Japán és India viseli nehezen az olajdrágulást. Japán sokkal több olajat éget el az áramellátás biztosításához, miután a fukushimai katasztrófát követően az ország 54 atomreaktorából 52-t állítottak le. Kína nemrég mind a benzin, mind a dízel árát jelentősen megemelte, nagymértékben lecsökkentve a háztartások vásárlóerejét. Itt az előző hónapban – 18,5 százalékos plusszal (éves alapon) – új rekordmagasságra emelkedett az importált nyersolaj mennyisége. Indiában elsősorban a jegybank monetáris politikáját nehezíti meg az üzemanyag drágulása, miután az infláció is újfent növekvőben van.
Miután egyértelművé vált, hogy a magas olajár komoly gazdasági és pénzügyi kockázatokkal jár, így a nagyobb termelők és felvevők lépéseket helyeztek kilátásba. Szaúd-Arábia megígérte, hogy szükség esetén növelni fogja a kitermelést, miután ők is rendkívül magasnak tartják az árfolyamot, főleg a felgyülemlett tartalékok és a gyenge globális kereslet közepette. A világ legnagyobb termelője közel 10 millió hordót pumpál ki naponta olajmezőiből, mely az elmúlt évtizedek legmagasabb értéke. Obama elnök is felvetette, hogy szükség esetén megcsapolhatják a stratégiai tartalékokat, és hirtelen Amerika olajinfrastruktúráját is bővíteni akarja.
Ugyanakkor fontos rámutatni, hogy az olaj árát nagyjából 15-20 dolláros biztonsági prémium is terheli, mégpedig az Iránt övezői feszültségek és szankciók miatt. Azonban még ha ez a prémium meg is szűnne (mely rövidtávon nem túl valószínű), az ár még akkor is magas marad, komoly ellenszelet képezve a globális növekedésnél.
Pillanatnyilag nincs kétség afelől, hogy a magas energiaárakat rendesen megszenvedik a nagyobb fejlett és feltörekvő gazdaságok. Sőt, bizonyos esetekben ez elég lehet ahhoz, hogy egyes nemzetgazdaságokat újra recesszióba taszítsa.
Michael Derks, vezető stratéga
m.derks@fxpro.com
+44 (0)20 7776 9726
James Marshall, PR és kommunikációs vezető
j.marshall@fxpro.com
+44 (0)20 7776 9721
Jogi nyilatkozat /// Kockázati figyelmeztetés
2012. március 28., szerda
2012. március 20., kedd
FxPro Blog – Piaci Körkép
Kedd – 2012.03.20.
Meddig tart a német ingatlanpiaci fellendülés?
Mint tudjuk, minden válságnak vannak nyertesei is. Jelen esetben az Európában eluralkodó államadósság- és bankkrízis egyik nagy haszonélvezője a német ingatlanpiac volt, ahol az elmúlt évek a konstans árnövekedés jegyében teltek.
A süllyedő Dél-Európából átmentett pénzekkel teletömött északi pénzintézetek a német háztartási szektorba próbálták továbbhitelezni a többletet, melyek - a többnyire pozitív vagyonmérlegek miatt – nincsenek erre különösebben rászorulva. A rendkívül alacsony kamatok ugyanakkor fokozták a hitelkeresletet, és ehhez a gyarapodó foglalkoztatás és a reáljövedelmek tisztességes növekedése is hozzájárult.
A német ingatlanpiacot ugyanakkor a magas nettó értékű befektetők is biztonságos menedéknek tekintik, nem csak Európában, hanem Ázsiában is. Ami pedig a németeket illeti, sokan továbbra is a hiperinfláció visszatérésétől és pénzeik elértéktelenedésétől tartanak, mely esetben az ingatlanba való befektetés megfelelő fedezetet biztosíthat. További két tényező áll még a drágulási trend mögött, mégpedig a vidékről a nagyvárosokba történő egyre rohamosabb elvándorlás, és az a tény, hogy egyre kevesebb új ingatlan épül. Nem meglepő módon a bérleti díjak is jelentősen megugrottak.
Az ingatlanpiaci boom Németország esetében azonban visszásan is elsülhet, itt ugyanis nem terjedt el olyan mértékben a lakásvásárlás kultúrája, mint pl. az angolszász gazdaságokban (Nagy-Britannia, Ausztrália), vagy akár hazánkban. A németek a vásárlás helyett a bérlést preferálják. Ugyanakkor globális viszonylatban továbbra is olcsónak számítanak az ingatlanárak, az ország ugyanis gyakorlatilag kimaradt a lakóingatlanok drágulási hullámából, mely több fejlett gazdaságon söpört végig a 90-es évek közepétől nagyjából 2006-ig.
A legnagyobb városok, mint pl. Berlin, Hamburg és München népszerű negyedeiben több mint 10 százalékkal nőttek az árak az elmúlt évben. Ugyanakkor a spanyol, görög és portugál áraknál mind kétjegyű visszaeséseket láthattunk 2011-ben.
A Bundesbank és az EKB már fokozott riadókészültségben állnak, annak tudatában, hogy a további árnövekedés nagy kihívások elé állíthatja a német gazdaságot.
Michael Derks, vezető stratéga
m.derks@fxpro.com
+44 (0)20 7776 9726
Simon Smith, vezető közgazdász
s.smith@fxpro.com
+44 (0)20 7776 9725
James Marshall, PR és kommunikációs vezető
Meddig tart a német ingatlanpiaci fellendülés?
Mint tudjuk, minden válságnak vannak nyertesei is. Jelen esetben az Európában eluralkodó államadósság- és bankkrízis egyik nagy haszonélvezője a német ingatlanpiac volt, ahol az elmúlt évek a konstans árnövekedés jegyében teltek.
A süllyedő Dél-Európából átmentett pénzekkel teletömött északi pénzintézetek a német háztartási szektorba próbálták továbbhitelezni a többletet, melyek - a többnyire pozitív vagyonmérlegek miatt – nincsenek erre különösebben rászorulva. A rendkívül alacsony kamatok ugyanakkor fokozták a hitelkeresletet, és ehhez a gyarapodó foglalkoztatás és a reáljövedelmek tisztességes növekedése is hozzájárult.
A német ingatlanpiacot ugyanakkor a magas nettó értékű befektetők is biztonságos menedéknek tekintik, nem csak Európában, hanem Ázsiában is. Ami pedig a németeket illeti, sokan továbbra is a hiperinfláció visszatérésétől és pénzeik elértéktelenedésétől tartanak, mely esetben az ingatlanba való befektetés megfelelő fedezetet biztosíthat. További két tényező áll még a drágulási trend mögött, mégpedig a vidékről a nagyvárosokba történő egyre rohamosabb elvándorlás, és az a tény, hogy egyre kevesebb új ingatlan épül. Nem meglepő módon a bérleti díjak is jelentősen megugrottak.
Az ingatlanpiaci boom Németország esetében azonban visszásan is elsülhet, itt ugyanis nem terjedt el olyan mértékben a lakásvásárlás kultúrája, mint pl. az angolszász gazdaságokban (Nagy-Britannia, Ausztrália), vagy akár hazánkban. A németek a vásárlás helyett a bérlést preferálják. Ugyanakkor globális viszonylatban továbbra is olcsónak számítanak az ingatlanárak, az ország ugyanis gyakorlatilag kimaradt a lakóingatlanok drágulási hullámából, mely több fejlett gazdaságon söpört végig a 90-es évek közepétől nagyjából 2006-ig.
A legnagyobb városok, mint pl. Berlin, Hamburg és München népszerű negyedeiben több mint 10 százalékkal nőttek az árak az elmúlt évben. Ugyanakkor a spanyol, görög és portugál áraknál mind kétjegyű visszaeséseket láthattunk 2011-ben.
A Bundesbank és az EKB már fokozott riadókészültségben állnak, annak tudatában, hogy a további árnövekedés nagy kihívások elé állíthatja a német gazdaságot.
Michael Derks, vezető stratéga
m.derks@fxpro.com
+44 (0)20 7776 9726
Simon Smith, vezető közgazdász
s.smith@fxpro.com
+44 (0)20 7776 9725
James Marshall, PR és kommunikációs vezető
j.marshall@fxpro.com
+44 (0)20 7776 9721
Jogi nyilatkozat /// Kockázati figyelmeztetés
+44 (0)20 7776 9721
Jogi nyilatkozat /// Kockázati figyelmeztetés
2012. március 18., vasárnap
FxPro Blog - Piaci Körkép
Péntek – 2012.03.16.
Kemény landolásra számíthat Kína
Bár a kockázatos eszközöket manapság egyre optimistább hangulat lengi körül, addig egy olyan forgatókönyv is kibontakozóban van, mely szerint Kína hamarosan egy kemény landolásra számíthat. Az erre vonatkozó bizonyítékokat némileg bonyolítja az a tény, hogy a Kínai Holdújév Ünnepe, mely idén a szokásosnál korábban volt, nagyban torzította a gazdasági makro-adatok képét.
Azonban még így is elég jel utal arra, hogy az ország valószínűleg nehéz idők elébe fog nézni. Az autóeladások 2012 első két hónapjában, éves alapon 6,5 százalékkal csökkentek; a nyersacélgyártás jelenleg alig mondható pozitívnak, 2009 végén itt még 40 százalékos növekedést láthattunk; továbbá az exportnövekedés is jelentősen csökkent, elsősorban az Európába irányuló kivitelnél. Az ingatlanárak is csökkentek a nagyobb városokban, illetve az építkezési szektor is már a kifáradás jeleit mutatja. A távozó miniszterelnök, Wen Jiabao a múlt héten bejelentette, hogy az idei növekedési prognózist a korábban becsült 8-ról 7,5 százalékra csökkentik. A vállalati nyereségek is jelentősen csökkentek. Ugyanakkor a kínai részvénypiac is alulteljesített, relatív értelemben; a Shanghai Composite Index több mint 20 százalékkal szakadt be az elmúlt év során, és továbbra is több mint 60 százalékkal van a 2007 végén jegyzett csúcsok alatt. Kína elképesztő növekedési tempója sok részvénybefektető számára rendkívül fájdalmasnak bizonyult.
Az egyre bizonytalanabb gazdasági és pénzügyi kilátások közepette, idén a politikai vezetői poszton is változás fog beállni. A távozó elnök meglepően őszintén nyilatkozott nézeteiről, arra utalva, hogy országát egy kulturális forradalom fenyegeti, amennyiben nem teszik magukévá a demokratikus elveket. A nemzetközi befektetők egyelőre bizakodóak, hogy Kína elkerüli a kemény landolást. Bár a pénzpolitikai döntéshozók számára még számos opció áll rendelkezésre, amennyiben a helyzet tovább romlana, de ettől függetlenül egyre hangosabban kong a vészharang, ami a gazdaság jövőjét illeti. Ráadásul már a valutaárfolyamon is meglátszik a változás; a jüan – szokásától eltérően – az év eleje óta csökkenő trenden volt a dollárhoz képest.
A következő évek kihívásai hatalmasak lesznek, nem csak pénzügyi, hanem strukturális, társadalmi és környezetvédelmi téren is. Kína, előbb vagy utóbb kénytelen lesz leszállni a realitás talajára.
Michael Derks, vezető stratéga
+44 (0)20 7776 9726
Simon Smith, vezető közgazdász
+44 (0)20 7776 9725
James Marshall, PR és kommunikációs vezető
+44 (0)20 7776 9721
Jogi nyilatkozat /// Kockázati figyelmeztetés
Kemény landolásra számíthat Kína
Bár a kockázatos eszközöket manapság egyre optimistább hangulat lengi körül, addig egy olyan forgatókönyv is kibontakozóban van, mely szerint Kína hamarosan egy kemény landolásra számíthat. Az erre vonatkozó bizonyítékokat némileg bonyolítja az a tény, hogy a Kínai Holdújév Ünnepe, mely idén a szokásosnál korábban volt, nagyban torzította a gazdasági makro-adatok képét.
Azonban még így is elég jel utal arra, hogy az ország valószínűleg nehéz idők elébe fog nézni. Az autóeladások 2012 első két hónapjában, éves alapon 6,5 százalékkal csökkentek; a nyersacélgyártás jelenleg alig mondható pozitívnak, 2009 végén itt még 40 százalékos növekedést láthattunk; továbbá az exportnövekedés is jelentősen csökkent, elsősorban az Európába irányuló kivitelnél. Az ingatlanárak is csökkentek a nagyobb városokban, illetve az építkezési szektor is már a kifáradás jeleit mutatja. A távozó miniszterelnök, Wen Jiabao a múlt héten bejelentette, hogy az idei növekedési prognózist a korábban becsült 8-ról 7,5 százalékra csökkentik. A vállalati nyereségek is jelentősen csökkentek. Ugyanakkor a kínai részvénypiac is alulteljesített, relatív értelemben; a Shanghai Composite Index több mint 20 százalékkal szakadt be az elmúlt év során, és továbbra is több mint 60 százalékkal van a 2007 végén jegyzett csúcsok alatt. Kína elképesztő növekedési tempója sok részvénybefektető számára rendkívül fájdalmasnak bizonyult.
Az egyre bizonytalanabb gazdasági és pénzügyi kilátások közepette, idén a politikai vezetői poszton is változás fog beállni. A távozó elnök meglepően őszintén nyilatkozott nézeteiről, arra utalva, hogy országát egy kulturális forradalom fenyegeti, amennyiben nem teszik magukévá a demokratikus elveket. A nemzetközi befektetők egyelőre bizakodóak, hogy Kína elkerüli a kemény landolást. Bár a pénzpolitikai döntéshozók számára még számos opció áll rendelkezésre, amennyiben a helyzet tovább romlana, de ettől függetlenül egyre hangosabban kong a vészharang, ami a gazdaság jövőjét illeti. Ráadásul már a valutaárfolyamon is meglátszik a változás; a jüan – szokásától eltérően – az év eleje óta csökkenő trenden volt a dollárhoz képest.
A következő évek kihívásai hatalmasak lesznek, nem csak pénzügyi, hanem strukturális, társadalmi és környezetvédelmi téren is. Kína, előbb vagy utóbb kénytelen lesz leszállni a realitás talajára.
Michael Derks, vezető stratéga
+44 (0)20 7776 9726
Simon Smith, vezető közgazdász
+44 (0)20 7776 9725
James Marshall, PR és kommunikációs vezető
+44 (0)20 7776 9721
Jogi nyilatkozat /// Kockázati figyelmeztetés
2012. március 15., csütörtök
FxPro Blog - Piaci Körkép
Csütörtök – 2012.03.15.
A halványuló arany
Az arany töretlen szárnyalásában bízó kereskedők egyre jobban reszketnek, miközben az árfolyam tegnap újabb 2 százalékkal csökkent, a nemesfém így már "csak" 1643 dollárt ér unciánként. Az előző hónap elején még az 1800-as szint közelében mozgott, hat hónapja pedig majdnem 1900-ra kapaszkodott az árfolyam. Hol van tehát a kutya elásva? Elértünk volna a bika piac végére, vagy csak egy egészséges korrekciót láthattunk a szenzációs rally után?
Érdemes feleleveníteni, hogy amikor az előző évtized közepén a pénzügyi szennyvíz elkezdte elárasztani a piacokat, akkor az arany árfolyama még 425 dollár körül mozgott. A nemesfém árfolyama tehát mindössze hét év alatt majdnem megnégyszereződött.
Akkoriban azok számára vált az arany kedvenc befektetési eszközzé, akik (jogosan) tartottak attól, hogy a nagyobb központi bankok szándékosan értékelik le valutáikat különböző intézkedésekkel, pl. mennyiségi lazítással. Ugyanakkor az aranyat értékállósága miatt is vásárolták, amikor a globális pénzügyi, és elsősorban az európai bankrendszer stabilitásával merültek fel komoly aggályok. Ezek a félelmek annak ellenére sem szűntek meg, hogy az EKB masszív likviditással foltozta be a roskadozó európai bankok falait, bár a kedélyeket ez átmenetileg megnyugtatta.
Az európai pénzügyi armageddon átmeneti elhárításával, és a rendezetlen görög csőd elkerülésével egy időben az is világossá vált, hogy az amerikai gazdaság is stabilabb alapokra helyeződött, és hogy Németország is erős védőfalakat tudott építeni a beömlő szennyáradat ellen. A befektetők és a kereskedők egyre optimistább szemléletet kezdtek felvenni, melyen az összes nagy jegybank rendkívül bőkezű likviditásnövelése is segített.
Így a kereskedők a hozammal nem kecsegtető befektetéseknek (deviza, rövid futamidejű államkötvények és arany) egyre inkább hátat fordítottak, és a hosszútávon stabilabb nyereséget kínáló eszközöket kezdték előnybe részesíteni. Az amerikai részvényindexek már ki is lőttek, többnyire a rendkívül magas kockázati prémiumok miatt; az S&P index pl. nem kevesebb, mint 11 százalékkal nőtt az év eleje óta.
Persze még egyáltalán nem veszett ügy az arany. A tőzsdén kereskedett aranytartalékok pl. kedden rekordmagasságba szöktek, a befektetők tehát még messze nem adták fel. Továbbá az is elképzelhető, hogy a központi bankok a tőkepumpával valójában csak elhalasztották az ítélet napját.
Ugyanakkor vitathatatlan, hogy az arany az elmúlt időben valamelyest veszített csillogásából.
Michael Derks, vezető stratéga
+44 (0)20 7776 9726
Simon Smith, vezető közgazdász
+44 (0)20 7776 9725
James Marshall, PR és kommunikációs vezető
+44 (0)20 7776 9721
Jogi nyilatkozat /// Kockázati figyelmeztetés
A halványuló arany
Az arany töretlen szárnyalásában bízó kereskedők egyre jobban reszketnek, miközben az árfolyam tegnap újabb 2 százalékkal csökkent, a nemesfém így már "csak" 1643 dollárt ér unciánként. Az előző hónap elején még az 1800-as szint közelében mozgott, hat hónapja pedig majdnem 1900-ra kapaszkodott az árfolyam. Hol van tehát a kutya elásva? Elértünk volna a bika piac végére, vagy csak egy egészséges korrekciót láthattunk a szenzációs rally után?
Érdemes feleleveníteni, hogy amikor az előző évtized közepén a pénzügyi szennyvíz elkezdte elárasztani a piacokat, akkor az arany árfolyama még 425 dollár körül mozgott. A nemesfém árfolyama tehát mindössze hét év alatt majdnem megnégyszereződött.
Akkoriban azok számára vált az arany kedvenc befektetési eszközzé, akik (jogosan) tartottak attól, hogy a nagyobb központi bankok szándékosan értékelik le valutáikat különböző intézkedésekkel, pl. mennyiségi lazítással. Ugyanakkor az aranyat értékállósága miatt is vásárolták, amikor a globális pénzügyi, és elsősorban az európai bankrendszer stabilitásával merültek fel komoly aggályok. Ezek a félelmek annak ellenére sem szűntek meg, hogy az EKB masszív likviditással foltozta be a roskadozó európai bankok falait, bár a kedélyeket ez átmenetileg megnyugtatta.
Az európai pénzügyi armageddon átmeneti elhárításával, és a rendezetlen görög csőd elkerülésével egy időben az is világossá vált, hogy az amerikai gazdaság is stabilabb alapokra helyeződött, és hogy Németország is erős védőfalakat tudott építeni a beömlő szennyáradat ellen. A befektetők és a kereskedők egyre optimistább szemléletet kezdtek felvenni, melyen az összes nagy jegybank rendkívül bőkezű likviditásnövelése is segített.
Így a kereskedők a hozammal nem kecsegtető befektetéseknek (deviza, rövid futamidejű államkötvények és arany) egyre inkább hátat fordítottak, és a hosszútávon stabilabb nyereséget kínáló eszközöket kezdték előnybe részesíteni. Az amerikai részvényindexek már ki is lőttek, többnyire a rendkívül magas kockázati prémiumok miatt; az S&P index pl. nem kevesebb, mint 11 százalékkal nőtt az év eleje óta.
Persze még egyáltalán nem veszett ügy az arany. A tőzsdén kereskedett aranytartalékok pl. kedden rekordmagasságba szöktek, a befektetők tehát még messze nem adták fel. Továbbá az is elképzelhető, hogy a központi bankok a tőkepumpával valójában csak elhalasztották az ítélet napját.
Ugyanakkor vitathatatlan, hogy az arany az elmúlt időben valamelyest veszített csillogásából.
Michael Derks, vezető stratéga
+44 (0)20 7776 9726
Simon Smith, vezető közgazdász
+44 (0)20 7776 9725
James Marshall, PR és kommunikációs vezető
+44 (0)20 7776 9721
Jogi nyilatkozat /// Kockázati figyelmeztetés
2012. március 12., hétfő
FxPro Blog – Piaci Körkép
Hétfő – 2012.03.12.
Görög adósság: csere helyett, eltörlés?
Az alku tehát megköttetett, a biztosítási csereügyleteket (CDS) pedig várhatóan aktiválni fogják, és lám: Görögország adóssága egy csapásra 100 Mrd. euróval csökkent. Kérdés, hogy ez konkrétan mit jelent Görögország jövőjére nézve, illetve hogy ezzel túlvagyunk-e már a nehezén, ami az adósság-mizériát illeti.
A jó hír az, hogy ami az ún. kollektív fellépési záradékok aktiválását illeti, a megállapodás összhangban van a trojka (EU, IMF, EKB) által feltételezett 95 százalékos részvételi aránnyal. Így, amennyiben minden terv szerint halad (bár ez még egyáltalán nem garantált), úgy a görögök államadóssága 2020-ra 120,5 százalékra fog csökkenni. Persze ezzel még messze nincs minden megoldva. Tételezzük fel, hogy Görögországnak is meg kell felelnie az újonnan megkötött "fiskális paktum" előírásainak, mely azt jelentené, hogy idővel 60 százalék alá kellene leszorítaniuk az államadósságot. Az első években ez továbbra is komoly terheket róna az országra, kivéve, ha a megállapodás "rendkívüli események" pontja alapján mentességben részesülne. Ha a hiányt a 60 százalékot meghaladó rész egy-huszad részével tudnák csökkenteni, úgy az adósság 2028-ra még mindig a GDP 100 százalékára rúgna.
Azonban még így is további 18 évre lenne szükség ahhoz, hogy az ország teljesítse a 60 százalékos célértéket, már amennyiben sikerül folytatni az évenkénti 2 százalékos adósságcsökkentést. A gyakorlatban azonban ritkán halad az adósságdinamika ilyen lineáris pályán. Nehéz olyan országot találni mely sikeresen teljesített volna ilyen, vagy ehhez hasonló a célt, jelenleg ugyanis egy olyan generáció után vagyunk, mely gyakorlatilag minden egyes államban növelte az adósságot, még ha eltérő mértékben is.
A jelentések szerint, az adósságcsere értelmében kibocsátott új kötvények nagyon magas áron indítottak, a tízéves papírokat közel 22 százalékos hozammal jegyezték. Tekintve, hogy egy olyan nemzetgazdaságról van szó, mely továbbra is mély recesszióval küzd (a legújabb GDP adatok 7,5 százalékos zsugorodást mutatnak), és melyet versenyellenes árak jellemeznek, így nem egészen világos, hogy Görögország hogyan tud piaci finanszírozáshoz jutni, újabb átütemezés vagy mentőcsomag nélkül.
Az utóbbiakra azonban már alig van esély. Ez a dichotómia a magán- és az állami szektorok pénzügyi szabálykönyvei között egyre jobban fokozódik, és sokakban komoly aggodalmat kelt. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy egyáltalán hihetünk-e még az eurózóna szuverén adósságrendszerében, miután a nagyszabású teherviselés kikövetelése után, az állami szektor újabb adóssággal terhelte Görögországot. Amennyiben újabb mentésre kerülne sor, úgy biztosak lehetünk benne, hogy a görögök még legalább 10, de valószínűleg inkább 20 évig a közelébe sem mehetnek a kötvénypiacoknak. Alternatív megoldásként tulajdonképpen törölhetnék a teljes magánszektorbeli követelést, bár ez gyakorlatilag ugyanazt eredményezné.
Simon Smith, vezető közgazdász
s.smith@fxpro.com
+44 (0)20 7776 9725
James Marshall, PR és kommunikációs vezető
j.marshall@fxpro.com
+44 (0)20 7776 9721
Jogi nyilatkozat /// Kockázati figyelmeztetés
Görög adósság: csere helyett, eltörlés?
Az alku tehát megköttetett, a biztosítási csereügyleteket (CDS) pedig várhatóan aktiválni fogják, és lám: Görögország adóssága egy csapásra 100 Mrd. euróval csökkent. Kérdés, hogy ez konkrétan mit jelent Görögország jövőjére nézve, illetve hogy ezzel túlvagyunk-e már a nehezén, ami az adósság-mizériát illeti.
A jó hír az, hogy ami az ún. kollektív fellépési záradékok aktiválását illeti, a megállapodás összhangban van a trojka (EU, IMF, EKB) által feltételezett 95 százalékos részvételi aránnyal. Így, amennyiben minden terv szerint halad (bár ez még egyáltalán nem garantált), úgy a görögök államadóssága 2020-ra 120,5 százalékra fog csökkenni. Persze ezzel még messze nincs minden megoldva. Tételezzük fel, hogy Görögországnak is meg kell felelnie az újonnan megkötött "fiskális paktum" előírásainak, mely azt jelentené, hogy idővel 60 százalék alá kellene leszorítaniuk az államadósságot. Az első években ez továbbra is komoly terheket róna az országra, kivéve, ha a megállapodás "rendkívüli események" pontja alapján mentességben részesülne. Ha a hiányt a 60 százalékot meghaladó rész egy-huszad részével tudnák csökkenteni, úgy az adósság 2028-ra még mindig a GDP 100 százalékára rúgna.
Azonban még így is további 18 évre lenne szükség ahhoz, hogy az ország teljesítse a 60 százalékos célértéket, már amennyiben sikerül folytatni az évenkénti 2 százalékos adósságcsökkentést. A gyakorlatban azonban ritkán halad az adósságdinamika ilyen lineáris pályán. Nehéz olyan országot találni mely sikeresen teljesített volna ilyen, vagy ehhez hasonló a célt, jelenleg ugyanis egy olyan generáció után vagyunk, mely gyakorlatilag minden egyes államban növelte az adósságot, még ha eltérő mértékben is.
A jelentések szerint, az adósságcsere értelmében kibocsátott új kötvények nagyon magas áron indítottak, a tízéves papírokat közel 22 százalékos hozammal jegyezték. Tekintve, hogy egy olyan nemzetgazdaságról van szó, mely továbbra is mély recesszióval küzd (a legújabb GDP adatok 7,5 százalékos zsugorodást mutatnak), és melyet versenyellenes árak jellemeznek, így nem egészen világos, hogy Görögország hogyan tud piaci finanszírozáshoz jutni, újabb átütemezés vagy mentőcsomag nélkül.
Az utóbbiakra azonban már alig van esély. Ez a dichotómia a magán- és az állami szektorok pénzügyi szabálykönyvei között egyre jobban fokozódik, és sokakban komoly aggodalmat kelt. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy egyáltalán hihetünk-e még az eurózóna szuverén adósságrendszerében, miután a nagyszabású teherviselés kikövetelése után, az állami szektor újabb adóssággal terhelte Görögországot. Amennyiben újabb mentésre kerülne sor, úgy biztosak lehetünk benne, hogy a görögök még legalább 10, de valószínűleg inkább 20 évig a közelébe sem mehetnek a kötvénypiacoknak. Alternatív megoldásként tulajdonképpen törölhetnék a teljes magánszektorbeli követelést, bár ez gyakorlatilag ugyanazt eredményezné.
Simon Smith, vezető közgazdász
s.smith@fxpro.com
+44 (0)20 7776 9725
James Marshall, PR és kommunikációs vezető
j.marshall@fxpro.com
+44 (0)20 7776 9721
Jogi nyilatkozat /// Kockázati figyelmeztetés
2012. március 6., kedd
FxPro Blog – Piaci Körkép
Kedd – 2012.03.06.
Kína "finom" korrekciója
Noha számítani lehetett arra, hogy Kína korrigálni fogja növekedési prognózisát, és bár a kiigazítás kismértékű volt, addig ne feledkezzünk meg róla, hogy a világ második legnagyobb nemzetgazdaságáról van szó, ahol a legapróbb irányváltást sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A célérték 8-ról 7,5 százalékra való csökkentése gyakorlatilag a hivatalos megerősítése annak, amire az ország már hónapok, sőt évek óta törekszik, ez pedig nem más, mint a növekedés kiegyensúlyozása. A korrekció ugyanakkor arra is rámutat, hogy az ország nem folytathatja végeláthatatlanul a minden áron való növekedés politikáját, a gazdaság már így is megkétszereződött (reálértéken számolva) az elmúlt hét év során. A növekedés ára többek között a 4 százalékos célérték feletti infláció, a hivatalos szintet meghaladó bérnövekedés, illetve a környezeti kihatások, nem is beszélve a társadalmi elégedetlenségekről, miközben egyre nagyobbra nyílik a szakadék gazdag és szegény között.
Kína arra törekszik, hogy kevésbé függjön a nettó-exporttól és a beruházásoktól, illetve hogy a súlypontot a belső fogyasztásra helyezze. Persze a törekvés és a megvalósítás két különböző dolog. Névértéken számolva, a beruházások továbbra is a GDP 50 százalékát teszik ki, míg a háztartási kiadások csak egyharmad részben járulnak hozzá; ráadásul mindkét mutató a kívánttal ellentétes irányba halad.
Nos, mire számítsanak azok, akik Kína növekedésére tették fel tétjeiket? Egyelőre úgy tűnik, hogy nem kell tartani komolyabb következményektől. Egyrészt figyelemben kell tartanunk, hogy ez egy növekedési célérték, és a tényleges növekedés mindig is meghaladta ezt a prognózist, 2004 és 2011 között átlagosan 3 százalékponttal. Ugyanakkor az adat megbízhatóságával is gyakran merülnek fel problémák.
Így, azon túl, amit már eleve tudunk, valószínűleg nincs okunk tartani ettől az apró korrekciótól. Ahogy már több fejlett gazdaságnál is láthattuk, a növekedés kiegyensúlyozása évekig is eltarthat, és ahhoz hogy Kína is a fogyasztók népévé váljon, olyan társadalmi infrastruktúrára van szükség, mely kellő bizalmat ad az embereknek ehhez. A tegnapi bejelentés valójában arra utal, hogy a jelenlegi vezetés elismerte a változás szükségességét, de ez a változás csak fokozatosan fog végbemenni, és a gyakorlati megvalósításhoz is több évre lesz szükség.
Simon Smith, vezető közgazdász
s.smith@fxpro.com
+44 (0)20 7776 9725
James Marshall, PR és kommunikációs vezető
j.marshall@fxpro.com
+44 (0)20 7776 9721
Jogi nyilatkozat /// Kockázati figyelmeztetés
Kína "finom" korrekciója
Noha számítani lehetett arra, hogy Kína korrigálni fogja növekedési prognózisát, és bár a kiigazítás kismértékű volt, addig ne feledkezzünk meg róla, hogy a világ második legnagyobb nemzetgazdaságáról van szó, ahol a legapróbb irányváltást sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A célérték 8-ról 7,5 százalékra való csökkentése gyakorlatilag a hivatalos megerősítése annak, amire az ország már hónapok, sőt évek óta törekszik, ez pedig nem más, mint a növekedés kiegyensúlyozása. A korrekció ugyanakkor arra is rámutat, hogy az ország nem folytathatja végeláthatatlanul a minden áron való növekedés politikáját, a gazdaság már így is megkétszereződött (reálértéken számolva) az elmúlt hét év során. A növekedés ára többek között a 4 százalékos célérték feletti infláció, a hivatalos szintet meghaladó bérnövekedés, illetve a környezeti kihatások, nem is beszélve a társadalmi elégedetlenségekről, miközben egyre nagyobbra nyílik a szakadék gazdag és szegény között.
Kína arra törekszik, hogy kevésbé függjön a nettó-exporttól és a beruházásoktól, illetve hogy a súlypontot a belső fogyasztásra helyezze. Persze a törekvés és a megvalósítás két különböző dolog. Névértéken számolva, a beruházások továbbra is a GDP 50 százalékát teszik ki, míg a háztartási kiadások csak egyharmad részben járulnak hozzá; ráadásul mindkét mutató a kívánttal ellentétes irányba halad.
Nos, mire számítsanak azok, akik Kína növekedésére tették fel tétjeiket? Egyelőre úgy tűnik, hogy nem kell tartani komolyabb következményektől. Egyrészt figyelemben kell tartanunk, hogy ez egy növekedési célérték, és a tényleges növekedés mindig is meghaladta ezt a prognózist, 2004 és 2011 között átlagosan 3 százalékponttal. Ugyanakkor az adat megbízhatóságával is gyakran merülnek fel problémák.
Így, azon túl, amit már eleve tudunk, valószínűleg nincs okunk tartani ettől az apró korrekciótól. Ahogy már több fejlett gazdaságnál is láthattuk, a növekedés kiegyensúlyozása évekig is eltarthat, és ahhoz hogy Kína is a fogyasztók népévé váljon, olyan társadalmi infrastruktúrára van szükség, mely kellő bizalmat ad az embereknek ehhez. A tegnapi bejelentés valójában arra utal, hogy a jelenlegi vezetés elismerte a változás szükségességét, de ez a változás csak fokozatosan fog végbemenni, és a gyakorlati megvalósításhoz is több évre lesz szükség.
Simon Smith, vezető közgazdász
s.smith@fxpro.com
+44 (0)20 7776 9725
James Marshall, PR és kommunikációs vezető
j.marshall@fxpro.com
+44 (0)20 7776 9721
Jogi nyilatkozat /// Kockázati figyelmeztetés
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)